Egy régi megzenésítésem, picit felfrissítve. Amikor elkezdtem a zsoltárokat megzenésíteni, eleinte csak a válasz részre, kvázi a refrénre fókuszáltam és az előénekesi részeket meghagytam valamelyik hagyományos, orgonás énekekből ismert ún. római tónus dallamra recsitálva énekelni. Később nem pont a hagyományos dallamokra, de azokhoz hasonlóan, egyszerű dallamra, tartott akkordokra csak mondhatni énekelve felolvasni ezeket a szövegeket (mint jelen videóban is) és csak bizonyos idő elteltével szereztem néhány sikerélményt abban, hogy akár végig lehet dalszerű és pontosan ütemhez igazított az egész szöveg. Valamelyest kitűztem célul, hogy ahol csak tudom, az egész zsoltár szöveget egy dallá formálom, de nem akarom erőltetni ezt a koncepciót, ráadásul van valami ünnepélyes néha a régi, hagyományos hangzásokban, amiket kár lenne elvetni, csak mert a preferenciám a könnyűzenei megoldások felé hajlik.
Így jártam ezzel a régi megzenésítésemmel is, nem akartam nagyon megváltoztatni, mert azt gondolom, időnként elég tud lenni egy kizengetett akkord is. Ráadásul emlékek is kötődnek hozzá, ahogy az egyedül énekelt sorok a Margit körúti ferenceseknél visszhangozva zengenek a hatalmas templomban, van benn valami találkozás a régi és a modern zenéből számomra. Egy kicsit próbáltam a zengető effekttel visszaadni valamit ebből az emlékből nektek is. Végül tehát csak annyiban változtattam, hogy javítottam egy prozódia hibát és figyeltem, hogy maradjak négy negyedben a szabad éneklésnél is. Hallgassátok szeretettel és mondjátok el, mit gondoltok róla, milyen érzést kelt bennetek.